„Jó ügyért, elkötelezett arcok között

hasznos vagyok, így magam is gazdagabb leszek.”

Az ELTE Társadalomtudományi Karával együttműködő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének 2016. májusi fórumbeszélgetése az önkéntes munka világában kalandozott.

A vendég szakértők a témát ez alkalommal is három különböző aspektusból közelíthették meg. Scheili Renáta az évi több száz, hazai és nemzetközi önkéntest fogadó szervezet, a Habitat for Humanity Magyarország önkéntes és közösségi menedzsere. Makó Ádám önkéntes, festőművész, restaurátor, aki szabadidejében immár több éve segít hajléktalanok lakásépítésében. Farkas Emese pedig az Önkéntes Központ Alapítvány munkatársaként vállalati önkéntes programok vezetője. Ő közvetítő, szervezőként adta saját és szervezete tudását, tapasztalatait a témakörhöz.

A műhelytalálkozó házigazdája ezúttal is Kulinyi Márton munkaerő-piaci szakértő, az aktuális téma felelőse és a beszélgetés moderátora pedig Varga Anett volt, aki az ELTE – TÁTK-n végzett szociológus.

Klasszikus értelemben véve az önkéntesség a közösségi gondoskodás, a társadalmi szolidaritás, s ezen belül a karitatív tevékenység az emberiség fejlődésének alapértékei közé tartozik. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelősségvállalás össztársadalmi „rehabilitáció” mindazokért, akik a segítségnyújtás érintettjei.¹

A JÓ ÜGYÉRT TENNI, AZ MAGÁVAL RAGAD

Vajon mi motiválja az embereket arra, hogy önkéntes munkát végezzenek?

Makó Ádám nem szereti a hajléktalanságot. „Az ember abban segít, amit magáénak érez” – mondta. Sok évet élt, dolgozott külföldön, s megtanulta, hogy az önkéntesség természetes része az életének egy jó ügy érdekében. Holland ismerőse ajánlotta számára a Habitatot, s most egyszerre tud a hajléktalanoknak segíteni és azt csinálni, amihez kedve van.

Sokféle motivációval találkozott már Scheili Renáta mint önkéntesszervező. A jellemző attitűd szerinte is a „jó érzés tenni a hasznos ügyért”, de szintén gyakori a „valami újat tanulok hasonló érdeklődésű emberek között, s magam is gazdagabb leszek általa” motivációja. Figyelni kell arra, hogy az önkéntes érdeklődésének, habitusának megfelelő legyen a munkakör. A munkaszervezés során nagyon fontosnak tartja azt is, hogy az önkéntesek lássák, átéljék munkájuk hasznosságát, érzelmi élményt adjon számukra. Akkor elmondják: „Festettünk, mázoltunk, gletteltünk és sokat nevettünk! Szuper volt!”. Varga Anett még egy külföldi példával is kiegészítette az elhangzottakat, amelyben ott dolgozó magyarok jobb beilleszkedését Charity Shopokba szervezett önkéntes munka is segíti.

Az egyházi szervezeteknél, betegeknél, hospice-nál végzett önkéntesség az még inkább az „aszketikus” önkéntes tevékenységekhez sorolható – mondta Farkas Emese. Az Önkéntes Központ Alapítvány tapasztalatai szerint azonban egyre többen végeznek azért is önkéntes tevékenységet, hogy tapasztalataikat gyarapítsák, új ismeretségeket kössenek.

Egy 2013-as felmérésben² szereplő önkéntesek kétharmada hitből, meggyőződésből vállal munkát, továbbá, azért, mert az önkéntes tevékenysége által jónak, többnek érzi magát. Az önkéntesek csaknem egyötödénél közösség hatása is döntő lehet.

MI – MENNYI?

A nemzetközileg használatos (ILO) meghatározás szerint³ az önkéntes munka a nem kötelezően és nem fizetség ellenében végzett munkát jelenti, melyet valamilyen szervezeten keresztül vagy közvetlenül a saját háztartásához nem tartozó személyek javára, vagy a társadalom hasznára végeznek. A KSH felmérései során a háztartáson kívül élő szülő, gyermek, rokon javára végzett munka is önkéntes segítségnek számít.

A Századvég 2013-as évi felmérése szerint⁴ az önkéntesek több mint háromnegyede olyan ismerősöknek segít, akik nem rokonai, illetve barátai. Ezen belül csaknem minden második önkéntes ismeretlen magánszemélyeknek, a lakóközösségnek, szélesebb közösségnek segít.

A KSH 2011. évi felmérése⁵ szerint Magyarországon a (15–74 éves) felnőtt lakosság 28 %-a, mintegy 2 millió 153 ezer fő nyilatkozott úgy, hogy a felvételt megelőző 12 hónap során végzett valamiféle önkéntes munkát. Túlnyomó többségük (93%-uk) közvetlenül segített ingyenes munkájával, míg 7%-uk valamilyen szervezeten keresztül, vagy a szervezet javára (is) támogatott rászoruló magánszemélyeket, különböző szervezeteket, intézményeket, vagy valamiféle közös ügyet.

Az önkéntes munkavégzés aránya – a KSH ezen kutatása szerint – az életkor előre haladtával fokozatosan növekszik. Az összes önkéntes munkát végzők 58%-a 40–69 évesek közül került ki. A legjobb önkéntes korosztály a 60–64 évesek. Az önkéntességi ráta esetükben a legmagasabb (37,6%). Magas számuk és arányuk azt is jelzi, hogy a nyugdíjba vonulást követően az idősödő népesség jó egyharmada nem kíván a munka világából kiszakadni, hirtelen passzívvá válni, hanem szívesen segít másokon, vagy szolgál valamilyen társadalmi ügyet. A fiatal (18–29 éves) korosztályra többnyire az alkalmi önkéntesség jellemző (több mint négyötödük alkalmi jelleggel végez ilyen tevékenységet), míg az idősebbek (50 év felettiek) körében a havi vagy még sűrűbb aktivitás is gyakori.

MIT AD A SEGÍTETTNEK?

„Több kedvességet kaptam, mint az elmúlt 15 évben összesen” – számolt be egy hajléktalan, aki együtt dolgozott a segítőkkel a majdani hajlékán. Makó Ádám önkéntes azt tapasztalta, hogy a kirekesztett emberek eleinte nagy bizalmatlansággal fogadják az önkéntes segítőt „Miért akar ingyen segíteni?”, „Miért hajlandó szóba állni velem?” Aztán, mikor már „hozzámelegednek az emberhez” – mondja Ádám, – akkor annyi szeretet sugároznak, hogy magam is megtelek vele. Persze a dolog fontos része – teszi hozzá Scheili Renáta, hogy a személy a segítséget valóban hasznosnak tartsa. Ez pedig sok munkát, megértést és figyelmet igényel.

MIT AD A SZERVEZETNEK?

Egy jellemzően karitatív szervezet munkájához az önkéntesek elsősorban lelket adnak. A Habitat for Humanity munkatársa tapasztalatai szerint erősíti a szervezetben dolgozók motiváltságát, a közös ügy iránti elkötelezettséget, ha látják, hogy mások önkéntesen is szívesen besegítenek munkájukba. Bár az önkéntes munka nem minden esetben csökkenti a költségeket, ez nem ingyen munkaerő, hanem az ügy iránti elköteleződés ereje.

Az Önkéntes Központ Alapítványt sok cég kéri fel, hogy munkatársai számára szervezzen önkéntes programot – meséli Farkas Emese. Ez sok vállalat társadalmi felelősség vállalásának (CSR politikájának) része. Ezen túl igen jó közösségformáló, csapatszellemet erősítő, valamint a munkavállalók cégük iránti elkötelezettségét is hatékonyan növelni képes eszköz.

Egy jól megjeleníthető önkéntes program kedvező hozadéka az is, hogy erősíti a nonprofit szervezet és ügyének presztízsét – egészítette ki egy hozzászóló. Egy forprofit vállalatnál pedig javul annak piaci megítélése is a társadalmi felelősségvállalása kapcsán.

Egy másik hozzászóló az önkénteskedés egy másik fajtájára hívta fel a figyelmet, ez pedig a falu közösségi, vagy patrióta önkénteskedés. „Újraszerveződik a falu”. Itt jellemző a helyi közösség és annak közös dolgai iránt érzett felelősség, az összetartozás erősítése. A szervezőknek itt is fontos vigyázniuk arra – mondja egy másik hozzászóló, hogy jól látható legyen a munka hasznossága, s hogy semmiképpen ne legyen benne kényszerűség (lásd. kommunista szombat –mondja).

MILYEN A KÖTELEZŐ ÖNKÉNTES MUNKA?

2016. január elseje után az érettségi vizsga bizonyítvány kiadásának feltétele 50 óra „közösségi szolgálat⁶” elvégzésének igazolása. Sok pozitív és negatív információ is található erről. Mit gondolnak e témáról – kérdezte a részvevőket Varga Anett moderátor.

Az alapgondolatot a résztvevők jónak, a célokat üdvözlendőek tartották. Jó lenne, ha e „szolgálat” valóban lehetőséget tudna nyújtani a diákok számára, hogy belekóstoljanak a közösségi segítés eszközeibe, annak értékeibe, az aktív állampolgárság egyéb tevékenységeibe. Valóban értékes lenne, ha a fiatalok a társadalmi szolidaritás tapasztalataival is gazdagodnának, kereshetnék az önkifejezésüket, felülvizsgálhatnák sztereotípiáikat. Scheili Renáta szerint ezen közösségi célokhoz való közelítéshez azonban, a fogadó felek többsége részéről nagyobb szervezettségre és felkészültségre volna szükség. Infrastruktúra nélkül, az egész ország összes középiskolására kiterjesztő módon csak igen véletlenszerűen állhat össze az adott csoportnak való hasznos feladat, a hozzá való eszközök, alig található megfelelő képzettségű és habitusú szervező. Ezek hiányában a fiatalok a közösségi segítést, csak kötelező, zavaros, unalmas időpazarlásként élik meg, s ez épp az ellenkező célt éri el.

Farkas Emese (ÖKA) szerint hasznosabbá lehetne tenni a diákok közösségi szolgálatát a szervező pedagógusok és a fogadóintézmények munkatársainak valós felkészítésével. E szolgálat megszervezése – figyelemmel a tinédzser célcsoportra – igen gondos előkészítést igényel. Időre, energiára és mobilizálható kapcsolatrendszerre van szüksége a szervezőknek, hogy az adott diák számára a neki megfelelő fogadóhelyet és feladatot tudja kiválasztani. Hiszen a diákok többségének nincs lehetősége olyan fogadó szervezetet találni, ahol számára is érdekes, és hasznos munkát tudna kapni. Fontos lenne az is hogy a pedagógusok megfelelő ismereteket tudjanak adni mind a diákoknak, mind a szüleiknek, mind pedig a fogadó szervezet számára. Nincs megoldva e szolgálat foglalkoztatóinak ellenőrzése sem. Az „önkéntes.hu” honlapon⁷, vagy a Közösségi szolgálat portálon⁸ sok hasznos információ található a témáról.

Egy hozzászóló javasolná a kormányzatnak, hogy jó lenne, ha egy fogadó vállalkozás az önkéntes munka értékének összegével csökkenthetné az adóját. Másik hozzászóló példája az önkéntes munka és a közösségi szolgálat munkabiztonsági anomáliájára hívta fel a figyelmet. Példája egy kutyamenhelyen fogadott fiatalokról szólt. Az első látásra jó ügyért folytatott munka igen komoly kockázatokat rejt.

FELELŐSSÉG A DOLGOZÓ ÉS A MUNKÁLTATÓ FELÉ

Számos olyan munkakör van, amely akár az önkéntes munkásra akár a munka környezetére veszélyt jelenthet. Még az egyszerű szemétszedési munka is veszélyekkel jár, gondoljunk a megbúvó üvegcserepekre, vagy mérgező anyagokra. A Habitat for Humanitynál az önkéntes a szerződése megkötésekor adatlapon nyilatkozik megfelelő egészségi állapotának meglétéről.

Farkas Emese szerint a szakszerű, a törvényi előírásoknak megfelelő munkaszerződés megkötése alapvetően szükséges. Azonban az önkéntesek, képzett önkéntes koordinátor általi felkészítését is elengedhetetlennek tartja. Az önkénteseket fogadóhelyszínek felé is nagyobb szakmai támogatásra van szükség (pl.: étkeztetésére, utazására, védőfelszerelés vásárlására vonatkozóan).

Az alapvető jogok biztosa éppen 2016. márciusi jelentése⁹ a közérdekű önkéntes tevékenység, valamint az iskolai közösségi szolgálattal kapcsolatos jogszabályi anomáliákat vizsgálta, s tett javaslatokat kormányzati intézkedésekre. A ma érvényes jogszabályok szerint minden fogadott önkéntesre kötelező lenne előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot végeztetni. Függetlenül attól, hogy őt irodai munkakörre, vagy éppen katasztrófavédelmi feladatok ellátására fogadják-e be. Ez így a gyakorlatban végrehajthatatlan. Továbbá az iskolai közösségi szolgálatot végző fiatalokra ez a munkaköri alkalmassági vizsgálat nem is vonatkozik. Még akkor sem, ha a fiatal valamilyen fogyatékossággal él (pl. kerekesszékes, siket, vagy látássérült), pedig számukra is kötelező a szolgálat.

Az ombudsman arra kéri az illetékes hatóságot, hogy az alkalmassági vizsgálat kötelezettségét a ténylegesen betöltendő munkakörhöz rendelje mindkét fajta önkéntes munka esetében. Azonos a jogi helyzet a kötelező dolgozói felelősségbiztosítással is. Az önkéntest fogadó szervezetnek egyes ágazatokban (pl. egészségügyi intézményekben) az önkéntesre kiterjedően is kell kötelező felelősségbiztosítást kötnie az esetlegesen általa okozott kárra. Más ágazatokban, és az iskolai közösségi szolgálat esetében viszont nem. Így ez esetekben nem tudni, hogy kinek kellene viselnie az esetlegesen okozott károkat. A fogadó intézményeknek, az iskolának (fenntartónak), vagy magának a diáknak (törvényes képviselőjének) kell-e megtérítenie egy okozott kárt. Továbbá kinek a felelősségi körébe tartozik annak a kárnak a megtérítése, amely épp a diákot ér(het)i a közösségi szolgálat teljesítése során.

Az alapvető jogok biztosa intézkedésében felkérte az illetékes minisztereket, hogy mind a dolgozói felelősségbiztosítás, mind az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat tárgyában aktualizálja a vonatkozó jogszabályokat.

Budapest, 2016. május 11.

Kulinyi Márton

Munka Világa műhelyvezető

Az ELTE Társadalomtudományi Karával együttműködő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének 2016. áprilisi fórumbeszélgetése a háztartás köré szerveződő munka világában kalandozott. Eme gazdasági szektor Magyarországon ismét egyre növekvő teret nyer, miközben hagyományosan és világ szinten is jellemzője a szerződésekkel, jogszabályokkal nem védett munka világa.

A vendég szakértők ez alkalommal is három különböző aspektusból közelíthették meg a témát. Kelemen Melinda a LIGA Szakszervezetek szociológusa e téma nemzetközi szinten is tájékozott szakembere. Kánya Kinga a JÓL-LÉT Alapítvány projekt menedzsere, aki elsősorban a háztartási munkát vállalók oldaláról, illetve gender szempontból, Spiller Mariann a Best Work Kft Micimackó Bébiszitter – és Idősgondozó Szolgálat[1] ügyvezetője pedig közvetítő és képző szakemberként adhatta hozzá tudását és tapasztalatait a témakörhöz.

A műhelytalálkozó házigazdája Kulinyi Márton munkaerő-piaci szakértő, az aktuális téma felelőse és a beszélgetés moderátora Farkas Xénia –az ELTE TÁTK végzett szociálpolitikusa volt.

MIRŐL, KIKRŐL VAN SZÓ?

Az Európai Bizottság munkaanyaga szerint[2] a háztartási szolgáltatás olyan tevékenység, amely a család jólétéhez otthonában járul hozzá. Műhelyünkben nem a saját, hanem a besegítő, azaz más háztartásában végzett háztartási munka körülményeit vizsgáltuk. Bár ennek mértéke Magyarországon a KSH adatai szerint az összes háztartási munka 4%-a, de ez is évente 420 millió óra. Ez napi átlagban is több, mint egymillió órai házimunkát jelent. Ennek csaknem fele (45%-a) a „gondoskodás” kategóriájába tartozik, azaz a gyermekek, az idős, a beteg családtag gondozásával kapcsolatos, harmada (32%) a lakhatáshoz (takarításhoz, kert gondozáshoz) kötődik, s ötöde a családi élelmezést és a ruházkodást segíti.[3] A háztartások körében működő hatalmas méretű gazdasági szektor becsült hozzáadott értéke évi kétszázmilliárd forint lenne a ráfordított munkaidő helyettesítő nettó béren (azaz, ha munkabért fizetnének érte).[4] E munkák legnagyobb része viszont rokoni, vagy szomszédi segítség melyet a kisegített háztartás térítés nélkül, vagy valamilyen barterrel, szolgáltatással viszonozza. Ugyanakkor „mára már nem luxus a bejárónő”[5]. A fizetett háztartási munkák túlnyomó részét (a bébiszittertől a takarításon, kertrendezésen keresztül az idősgondozásig) a feketepiaci keretek között adják-veszik, nemcsak Magyarországon, de Európa sok, más országában is – írja Kelemen Melinda tanulmányában[6]. Ezért a fizetett szolgáltatások mértékét még becsülni is igen nehéz. Úgy tudjuk, hogy az adórendszeren kívüli háztartási munkára 2015-ben a NAV felé csak mintegy 15 ezer esetet jelentettek be[7].

KIK AZOK, AKIK HÁZTARTÁSI SZOLGÁLTATÁST NYÚJTANAK?

Kelemen Melinda szerint Magyarországon sokkal inkább jellemző, hogy a háztartási alkalmazott kereset-kiegészítő jelleggel, részmunkaidőben végzi a feladatokat, mint főállásban. Tanulmányában a bizonytalan (prekárius) munkavállalókat sorolja. Munkanélküliek, akik igen alacsony segélyük kiegészítéséhez, vagy megszűnt munkaviszonyuk után, amíg új, biztosabb munkát nem találnak, diákok, akik költőpénzük kiegészítéséhez vállalnak munkát. Nyugdíjasok kényszerből, vagy hasznos időtöltés miatt, egykeresős családbeli – akár dolgozó nő is – kiegészítő-megélhetési okokból dolgozik más háztartásában. Külön csoportot képeznek a határon túli magyarok, akik jellemzően a háztartáshoz kapcsolódó munkájukat teljes munkaidőben, esetleg bentlakással végzik. Spiller Mariann tapasztalata szerint bár még mindig női munkáról van szó, de ma már száz pótmama mellett egy-egy fiú is megjelenik. Az igény nő a férfi „házimunkásra” is.

SEGÍTŐ, VAGY KISZOLGÁLTATOTT MUNKAVÁLLALÓ?

A háztartási szolgáltatásokat nyújtók többségét nem védi semmiféle szerződés, így sem munkajogi garancia, sem bármiféle társadalombiztosítás (baleset-, egészség-, vagy nyugdíjbiztosítás). Kánya Kinga hangsúlyozta, hogy ez nem az a klasszikus munkakör, ahol meg van határozva a konkrét feladat és felelősségi kör, beosztás és fizetés.

Az egész háztartásbeli foglalkoztatás a bizalomra épül – hangsúlyozta Spiller Mariann. Míg pár évtizede a családok inkább titkolták, ha tellett bejárónőre, addig mára már nem luxus a bejárónő. Igen megbecsült segítség egy jó házvezetőnő, idősgondozó, vagy a jó bébiszitter. Ezzel együtt jellemzően igen elnagyoltan fogalmazódnak meg a konkrét elvárások, a feladatok, munka körülmények, gyakran nem kiszámítható a munkaidő beosztás. Ezek miatt a dolgozó sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor az alkalmazott „háznál lakó” egészítette ki Kelemen Melinda. Legyen szó bébiszitterről, vagy karbantartó-mindenesről, a lakhatás elvesztése miatti félelem, illetve a jogvédelem hiánya igen súlyos kiszolgáltatottsághoz vezethet. E szektorban kezeletlen probléma a munka- és egészségbiztonság, vagy a véletlen, de akár a gondatlanságból elkövetett károkozás és annak szankcionálása is.

LEHETŐSÉG, VAGY NŐI KÉNYSZERPÁLYA?

A háztartási munka alacsony társadalmi presztízse tovább nehezíti az ebben dolgozók jobb megbecsülését. „A nemi alapú társadalmi előítéletek fennmaradása és a női jogok előmozdítására törekvő közpolitikai akarat évtizedek óta fennálló hiányából fakadó rendszerszintű mulasztások egyaránt hozzájárulnak ahhoz”, hogy a nők helyzete még nehezebbé váljon.[8]

A JÓL-LÉT Alapítványban Kánya Kinga már számos cégnek dolgozott ki módszereket a munka és magánélet összehangolására. Úgy látja, hogy nagy körültekintéssel kell átgondolni ezt az „összehangolást”. Nem különíthető el élesen kettő, hiszen a magánélet egy jelentős része is (házi)munkából áll. A munka és magánélet kettéosztásával a családon belüli munkamegosztás, vagy a láthatatlan háztartási munka ki is kerül a „munka” fogalma alól, súlytalanítva és elbagatellizálva ezt a nagyon jelentős területet. Ez egyébként tükrözi a háztartási munka alacsony társadalmi presztízsét is[9].

LEHET-E JAVÍTANI A KISZOLGÁLTATOTTSÁGON?

A Spiller Mariann által vezetett szolgálat nem csak díjmentes közvetítéssel foglalkozik, hanem OKJ-s képzéseket is szervez a vállalkozó. Portfóliójukban a bébiszitter és idősgondozó képzéstől a házvezetőnő, dajka, sőt családi napközi vezetői képzés is szerepel. Itt nem csak szakmai, beilleszkedési ismereteket, de az elvárható munkaügyi munkakörülményekbeli normákat is megbeszélik. Honlapjukon is megtalálható számos gyakorlati tanács.[10]

A JÓL-LÉT Alapítvány oldaláról Kánya Kinga arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a „szektorban” másképp működnek a klasszikus munkaközvetítői szolgáltatások. Ez csak egy átmeneti lehetőség a sokféle atipikus munkaválaszték között. Fel kell hívni a figyelmet a kockázati tényezőkre is. Mivel a megrendelő háztartásról, mint munkáltatóról a közvetítők igen korlátozottan tudnak referenciát szerezni, így csak nagy körültekintéssel tudná javasolni ügyfeleinek az ilyen munkát.

Bár már 2010 óta létezik az adórendszeren kívüli háztartási munka[11] jogintézménye, de ez semmilyen jogvédelemmel nem jár. A szolgáltatásnyújtó fizetése nem adóköteles, s nem keletkezik utána sem egészség, sem nyugdíjbiztosítási jogosultság. A „munkáltató” azaz a háztartás köteles a foglalkoztatást előre, 1.000 Ft/hó regisztrációs díj megfizetése mellett a NAV-nak elektronikus vagy telefonos úton bejelenteni. A regisztráció elmulasztása szankciókat vonhat maga után: ha a hatóságok tudomására jut a munkavégzés, akkor a munkáltatónak visszamenőleg meg kell fizetnie a teljes foglalkoztatás költségeit, és maximum 100.000 forint bírság is kiszabható rá. Ez megelőzhető a bejelentéssel[12]

Lechnerné Vadász Judit hozzászóló (foglalkoztatási és rehabilitációs szakértő) közreadott egy módszertani útmutatót[13], amely segíthet eligazodni az egészségügyi és társadalombiztosítási ellátások körében. Jogszabályi elemzéssel segít választani az alkalmi munkavállaló, vagy adómentes háztartási munka kérdésében. Az időszakonkénti háztartási munka végzéshez nagyobb biztonságot ad az alkalmi munkavállalás (egyszerűsített foglalkoztatási forma), hiszen az nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra is biztosít jogosultságot. Azonban magasabb az adó vonzata is.

A HÁZTARTÁS KOCKÁZATA

A megrendelő családok nem a feketén dolgoztatást hanem a személy kiválasztását tekintik kockázatnak – jelzi Spiller. Ők e kockázat csökkentését az általuk képzett munkatárs közvetítésében és megbízható márka névben látják. Ugyanakkor a moderátor Farkas Xénia felvetette, hogy egy másik bébiszitter közvetítő iroda már a XXI. századi „megosztáson alapuló, közösségi szolgáltatás” (sharing economy) rendszerében az interneten szabad hozzáférésű értékelő rendszert működtet, az Uber taxi és hasonló cégek mintájára. Kánya Kinga szerint ez jól tematizált kérdéssor és kellő nyilvánosság biztosítása mellett jó iránytű lehet. El kell választani a bilaterális, azaz megrendelő és szolgáltató közvetlen kapcsolata melletti, és a közvetítő közbeiktatásával működő rendszereket – hangsúlyozta Kelemen Melinda. A bilaterális rendszerek egyenlőre jelentős túlsúlyban vannak, s itt bizony a személyes bizalom az elsődleges. Sőt a „közvetítő” vagy ajánló esetében is inkább az ismerős szomszéd, rokon a mérvadó. A szektor piaci fejlődésével azonban valóban előtérbe kerül az idegen, internetes, közösségi oldalas ajánló és ekkor erőteljesebb igény lesz a minőségi garanciák standardizálására is.

HOL ÉRDEMES AZ ÁLLAMNAK BEAVATKOZNI?

Az Európai Unió szintjén van törekvés arra, hogy e szektor láthatóbb legyen. Spanyolországban szakszervezete is a háztartási alkalmazottaknak. Kelemen Melinda tanulmányából idézve említi a Belga és Francia példákat[14]. Mindkét esetben munkaerő-piaci eszközként, a munkanélküliség csökkentésének segítésére, a legális munkalehetőségek növelésére működtetnek ilyen rendszereket. A háztartásnak adott utalvány és adó kedvezmény segíti a legális munkavállalást, de az egyik francia megoldás a kaffetéria rendszerre hasonlít, ahol a vállalatoknak jelentős adókedvezményt nyújt, ha ilyen előre finanszírozott utalványt nyújtanak a dolgozóiknak. A munkavállalók mindegyike 1830 euró értékű utalványban részesülhet évente. A két országban 50 és 100 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, a németországbeli „minijobber” rendszerben 2012 júniusában mintegy 244 ezer fő dolgozott magánháztartásokban. E programok Igen jelentős költség vonzatúak, s a magasabb munkanélküliség, a segélyek elkerülésére működtetik.

A munkaviszony szigorúbb szabályozása azonban külföldön sincs példa. A magyarországi erősebb állami beavatkozás szükségességét a meghívottak csak igen korlátozottan tudták elgondolni. A munkáltatói kötelezettségek ellenőrzésének szigorítása jó lenne, de az éppen a munka elrejtése felé terelné a háztartást. A külföldi példákból kiindulva a háztartási utalvány rendszer, illetve a vállalati adókedvezményes cafeteria rendszerbe beépítés bizonyára Magyarországon is növelné a legálisan foglalkoztatottak számát, jó alternatíva lehetne a közmunkával szemben. Javítani kellene a mind az egyszerűsített foglalkoztatás, mind a adórendszeren kívüli háztartási munka „menedzselésén” azaz reklámozásán, szakmai támogatásán, hiszen hiába az adókedvezmény, ha az információ nem jut el a potenciális felhasználókhoz. Végül pedig elengedhetetlen lenne a társadalmi megítélés formálása is: egyrészt a hagyományosan „női feladatoknak” tekintett munkák képének átalakítása férfi és női feladatokká, másrészt a szükséges lenne ezen háztartási munkák értékének elismerése és hangsúlyozása is.

Budapest, 2016. április 11.                                                                     

                                                                                                     Kulinyi Márton

                                                                                          Munka Világa műhelyvezető

[1] http://micimacko.net/

[2] Strasbourg, 18. 4. 2012, SWD(2012) 95 final (4. oldal) COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT on exploiting the employment potential of the personal and household services

[3] KSH Statisztikai Tükör 2016. április „A nem fizetett háztartási munkaidő és megoszlása a 15-84 éves lakosság körében” táblázat alapján. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/haztszatellit.pdf

[4] Kalkulált összeg a KSH Statisztikai Tükör 2016. április adatai alapján.

[5] Figyelő, 2009. 02. 22. htt p://fn.hir24.hu/karrier/2009/02/20/mar_nem_luxus_bejarono

[6] Kelemen Melinda: „A háztartási alkalmazottak foglalkoztatásának kérdései Magyarországon - a láthatatlan munkaerő” Esély 2013/3 http://www.esely.org/kiadvanyok/2013_3/kelemen.pdf

[7] Magyar idők 2016. 04.12, NAV-ra hivatkozó híre.

[8] http://uvegplafon.blog.hu/

[9] Kány Kinga: „A MAGÁNÉLET IS MUNKA (ÉS FORDÍTVA)” http://uvegplafon.blog.hu/2016/04/15/a_maganelet_is_munka_es_forditva

[10] http://micimacko.net/oktatas/gyakori-kerdesek.html

[11] 2010. évi XC törvény az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények

[12] http://adozona.hu/altalanos/Bejaronot_bebiszittert_hazitanitot_kerteszt_HL1KQG

[13] http://eselylabor.hu/partnerek-munkai/item/adomentes-haztartasi-munkaban-vagy-alkalmi-munkaban

[14] Kelemen Melinda: „A háztartási alkalmazottak foglalkoztatásának kérdései Magyarországon - a láthatatlan munkaerő” Esély 2013/3

A magyar vállalkozások számára a 2016 kritikus esztendő lehet. Mára nemcsak a magasan képzett munkaerőből, hanem szakmunkásból is általános a hiány, sőt dolgozók ezrei hiányoznak akár a hipermarketekből is. A többi uniós ország is komoly elszívó hatással rendelkezik, ahol hasonló problémákkal küzdenek a cégek, ám jelentősen magasabb fizetést tudnak biztosítani.¹. Vidéken még nehezebb a helyzet, hiszen onnan már jóval a budapesti válság előtt elvándoroltak az értékes munkavállalók². A munkaerőhiány az országos munkaügyi statisztikákban is megjelenik. A munkaügyi központokba bejelentett piaci álláshelyek száma évről évre nő. Míg 2014 előtt évente folyamatosan 20-25%-kal csökkent, addig 2015-ben 32%-kal, s 2016 januárjában további 10%-kal nőtt a bejelentett piaci munkaerő igény ³. Eközben a közmunkán dolgozók száma 2013-ban 126 ezer fő, s 2015. decemberében már 230 ezer fő volt⁴.

HIDAT ÉPÍTENI PILLÉREK NÉLKÜL

A meghívott három vezető szakember szervezetei igen adekvát és értékes szolgáltatásokat és támogatásokat kínálnak. E segítségek hatékony hidat tudnának képezni a pálya kezdő álláskeresők munkaképességei és a munkáltatók munkaerő igénye között. Ugyanakkor – bár különböző célcsoportokban és különböző eszközökkel dolgoznak – mindhármuk közös tapasztalata a súlyos szemléletmódbeli hiány. Agárdi Krisztina beszámolt az ELTE Karrierközpont egy 2014-es felméréséről. A hallgatók álláskeresési tudatossága igen gyenge, különösen az első években. A válaszadók nem érzik magukat sem tudatosnak, sem felkészültnek a munkavállalásra. E tulajdonságukra igen alacsony, alig több, mint 6 pontot adtak a 10 pontos skálán. A közel 1/5-ük nem tudja, hogy mi érdekelné, nem tartja szükségesnek a kompetenciái megismerését és fejlesztését. A kurzusok kiválasztásában alig kerül számításba (14%), hogy az milyen hatással lehet a jövőbeli jobb álláshoz jutásra, az erősebb szakmai önéletrajzra. A választás elsődleges szempontja a könnyebben megszerezhető kreditszám (20-30%). Már az egyetemi kar választásában is inkább az érdeklődési kör számít (pl. irodalom, történelem, biológia), mint a leendő karrierépítés lehetősége.

Az Ifjúsági Garancia fővárosi részprojektet vezető Vince-Bodnár Andrea a Közép-magyarországi régióbeli tapasztalatai szerint igen nagy munkáltatói érdeklődést keltenek a projekt 100%-os és 70%-os intenzitású bérjellegű támogatásai⁵. A célcsoportba eső (15-25 év közötti munkanélküli) fiatalok aktiválása azonban igazi kihívás, pedig őket a bérjellegű támogatáson kívül képzési- és vállalkozóvá válási támogatás is várja. Egy-egy csoportos tájékoztatóra meghívott ötven fiatalból jó, ha 15-20 fő jelenik meg. Bár igen nagy a munkáltatói igény szakképzett fiatalokra, némely képzés esetében megfelelő bemeneti feltételekkel rendelkező jelentkező hiányában Budapesten nem tudnak egy 24 fős például ács, állványozó vagy villanyszerelő képzést elindítani.

Tóth Gábor az ENTER Kompetenciaközpont projektjei során középiskolákba is ellátogat, hogy a fiatalok leendő pályaválasztását segítse. Rendszeres élménye, hogy a fiatalok köztudatában egyáltalán nem szerepel a vállalkozóvá válás lehetősége. Úgy tapasztalja, hogy a köztudatban általában nem perspektíva a vállalkozás, „hacsak nem az üvegtigris”. Tóth ritkán találkozik reális önértékeléssel, jövőképpel rendelkező huszonéves fiatallal. Ez pedig csalódásokhoz, kudarcokhoz vezet, mind az ő életében, mind a leendő munkáltatóinál. A családi munka modellek többsége nem vonzó a fiataloknak. Különösen, ha a segély – közmunka – segély mókuskerekét, az adósságspirált, vagy a létminimumot verdeső közalkalmazott bérért robotoló rosszkedvű szülőket látja. Szociális munkások és kutatások egyre több térségben számolnak be a fiatalok jövőképének beszűküléséről, a drog és a kriminalizálódás növekedéséről.

AZ OKTATÁSI RENDSZER SZEMLÉLETÉRŐL

Agárdi Krisztina beszámolt arról, hogy Ohio állambeli gimnáziuma utolsó évének fő „tananyaga”, a saját karrier tervének elkészítése volt A és B verzióban. Az álláskeresés, a rugalmas alkalmazkodás, a váltás technikái, a karrier menedzselés mind tanítható kompetenciák –mondja Agárdi. Ezeknek meg kellene jelenniük már az általános iskola vége felé is, s intézményesen kellene beépülniük mind a középiskolai, mind pedig az egyetemi képzési rendszerbe. Ezek professzionális fejlesztésének hiányában ma meghatározó „tanácsadó” a szülő, és a kortárs csoport. A szakszerű, intézményes szintű életút építés hiányában sokszor csak a tévhitek terjednek.

Egy hozzászóló szerint a középfokú képzésben több szemléletbeli hiba is van. Szakadék van a középiskola és az egyetem között. Az érettségi nem alapja, hanem éppen a lezárása a fejlődésnek. A szakma szerzésnek pedig nem pótcselekvésnek kellene lennie, amíg nem veszik fel az egyetemre, hanem alternatív karrier lehetőségnek. Másik hozzászóló a szaktudás alacsony presztízsét említette, remélve, hogy a szakképzett munkaerő egyre növekvő hiánya hamarosan megemeli a várható béreket, s ezzel a szaktudás megbecsülését is. Tóth Gábor úgy látja, hogy a bérek emelésének súlyos korlátot szab a versenyképesség követelménye, főleg a túlélésért küzdő kis és középvállalkozások esetében. Az alapkompetenciák fejlesztése biztosíthatja konvertálható tudást, de a szociális munkakompetenciák fejlettsége nélkül a fiatal vagy gyorsan kipörög, vagy be sem kerül a nyílt munkaerőpiacra.

MUNKÁLTATÓI ATTITŰDÖK

Tóth Gábor azt tapasztalja, hogy egyre több munkáltatónak megéri a jelentkezők előzetes kompetencia mérése. Így nem vaktában, bizalomra kötik a szerződéseket, s rengeteg pénzt, termelési időt megspórolhatnak, továbbá hibás gyártást, szolgáltatást kerülhetnek el. Agárdi Krisztina szerint a munkáltatóknak még jobban oda kellene figyelniük arra, hogyan szólítják meg a fiatalokat. Példaképpen egy rohamosan növekvő ágazat a Shared Service Center (SSC, magyarul Szolgáltató Központ) munkaköreit és elvárt kompetenciáit említette. Ők tipikusan bölcsészek körében toboroznak a nyelvtudás miatt, de nehezen tudják elérni őket az „ssc” betűszóval, illetve az IT-szektorban utazó cégnevekkel. Ezen ágazatban a dolgozói átlag életkor 20-30 év között van⁶, s folyamatosan nő a munkaerő igényük.

A munkatapasztalat-szerzés támogatása csökkenteni tudja a betanítás terheit, jelezte Vince-Bodnár Andrea. Az Ifjúsági Garancia programjuk legsikeresebb eleme a konkrét munkaerő igényre szervezett képzés. Sikeresek a felszolgálói, hegesztői targoncavezetői, TB ügyintézői, pénzügyi ügyintézői, élelmiszer eladói, kategóriás jogosítványok és a nyelvi képzések.

A szakmunkás hiány mértékét Tóth Gábor egy idézettel ecsetelte: „ha egy kőműves ráér, akkor az rossz kőműves”.

HOL TUDNAK SEGÍTENI?

„Játssz el egy kicsit a gondolattal: hol szeretnél lenni 5 év múlva?” „Gondolkodtál már a céljaid megvalósításán, de a válaszút még távolinak tűnik? A tudatos tervezést nem lehet elég korán kezdeni!” Az ELTE karrierközpontja az egyetemistákat térítésmentes tanácsadással és rövidebb-hosszabb tréningekkel várja. Itt professzionális segítséget kaphatnak személyes értékeik feltárásához, az életpálya tervezéshez álláskeresési technikák megismeréséhez, begyakorlásához, a sok helyen szükséges munka szkillek fejlesztéséhez⁷. Kredites kurzusokat is indítottak karriermenedzsment témaköreiben⁸, az ELTE PPK és a Karrierközpont szakmai együttműködésben. Ennek során a hallgatók az álláskeresési folyamat fontos állomásain szükséges és a munkavállalással kapcsolatos készségeik fejlesztésével, saját álláskeresői brand kialakításával foglalkoznak, saját élmény jellegű gyakorlatokon keresztül. Erőforrásaik jelenlegi szűkössége még erősen korlátozza lehetőségeiket.

A két éves „Ifjúsági Garanciaprogram a Közép-magyarországi régióban" (VEKOP 8.2.1-15) című uniós társfinanszírozású munkaerő-piaci program költségkerete 1,6 milliárd forint. 2016. év végéig 1610 fő fiatal bevonása, 805 főnek bérjellegű támogatásba vonása a cél a fővárosi részprojektbe. A rendelkezésre álló költségvetés 52 %-a 15-25 év közötti fiatalok elhelyezkedését, munkaerő-piaci integrációját biztosítja. Ezen belül nyújtható bérköltség támogatás a munkatapasztalat-szerzéshez 90 napra, az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatásához 10+5 hónapra, és a magasabb iskolai végzettségűek részére 6+3 hónapra igényelhető. A vállalkozást indítani szándékozó fiatalok számára hat havi minimálbérrel megegyező juttatást nyújtanak. A Kerületi Hivatalok Foglalkoztatási Osztályainak munkatársai, és a projekt szakmai megvalósítói segítenek a munkáltatóknak a toborzásban, valamint csoportos tájékoztatókat szerveznek a kiválasztási folyamat gyorsítására. A munkáltatóknak a támogatási idő letelte után továbbfoglalkoztatási kötelezettsége áll fenn, az igényelt támogatási időtartam felével megegyező időtartamban.

AVEKOP 8.2.1-15 projekt a bérjellegű támogatások mellett a fiataloknak szakképzést kínál számos keresett szakmára térítésmentesen⁹. A képzési támogatás a képzési díjat, keresetpótló juttatást és a havi BKV bérletet foglalja magában a képzés időtartamára.

Az ENTER Kompetencia központ nem állami támogatású vállalkozás, a piaci körülményekhez alkalmazkodva kell működnie. Szolgáltatási portfóliójába ezért jelentős súlyú a vállalkozásoknak nyújtott szakmai konzulting¹⁰. E szolgáltatásokat olyan HR szakembereknek ajánlja, akiknek szándékában áll mérni, értékelni leendő és meglévő munkatársaik kompetenciáit. Ilyen kompetenciák például a minőségi munkavégzés, motiváció, időgazdálkodás, mint alapkompetenciák, a végrehajtó, vagy irányító csoportszerepek, vagy a versengő, vagy elkerülő konfliktus kezelési stratégiák. Ugyanakkor a missziója a „pályakezdők, az újrakezdők és a stagnálók” munka készségeinek menedzselése. Ezért szervez kompetencia felmérő és menedzselő tréningeket, melyek szemléletét és tartalmát a sokszínű munkáltatói elvárásokhoz tudja igazítani.¹¹

Summásan fogalmazva a beszűkült, vagy az irreális jövőkép, a tudatosan épített életpálya szemléletének hiánya egyre komolyabb korlátja mind az egyén sikeressé válásának, mind a gazdaság növekedésének. A ma végzős munkaerő utánpótlás, ha ambiciózus, akkor egyre nagyobb mértékben külföldön keresi jövőjét, ha nem, akkor számos csalódás várja. Mindeközben a piacképes munkaerő hiánya a gazdaság egyre több szegmensében válik a fejlődés súlyos akadályává.

A Munka Világa nyílt műhelyének három vendége különböző pozíciókból és szerény körülmények között, de missziót teljesítenek a pályára lépők és őket fogadók közötti híd járhatóbbá tételéért.

Kulinyi Márton

Munka Világa műhelyvezető

Budapest, 2016. március 9.

1 „A jó szakiknak talán soha nem volt olyan jó, mint idén lesz” HVG.hu/vállalatvezető 2016.02.24

2 Filius Ágnes: „Lépni kell, mert veszélyezteti a működést a munkaerőhiány” HR portál 2016.02.26

3 http://nfsz.munka.hu/engine.aspx?page=afsz_havi_reszletes_adatok_2016

4 http://kozfoglalkoztatas.kormany.hu/

5 http://fovaros.munka.hu/engine.aspx?page=budapest_europaiuniosprogramok_vekop.

6 Molnár Barbara: „Ezek a fiatalok” HVG 2016. febr. 23.

7 http://karrierkozpont.elte.hu/rovat/hirek/treningek-tanfolyamok/

8 http://karrierkozpont.elte.hu/rovat/hirek/kredites-kurzusok/

9 http://www.jokepzes.hu/hu/kepzesek-tanfolyamok/tamogatott-kepzesek

10 http://www.enterprogram.hu/szolgaltatasok/

11 http://www.enterprogram.hu/munkavallaloknak/

Az Eurostat 2013. évi adatai szerint Magyarországon több, mint kétmillió lakos (az összlakosság 26,8%-a) súlyos anyagi nélkülözésben él¹. Közülük csaknem egymillióan nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. Az itt élők szegénységi kockázata 62%, amely több mint négyszerese az országos átlagnak. Az ő megélhetésük alapvetően a család napi munkalehetőségétől, jövedelemszerző képességétől függ. Ebben a körben a munkára nem a formális, a legális, nem az alkalmazotti munkaviszony a jellemző. Ez a munka világának peremvidéke, ahol a munkajog helyett a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság az úr.

Az ELTE Társadalomtudományi Karával együttműködő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének 2015. december 10-i kerekasztal beszélgetésének résztvevői e világban, a szabályozatlan munka és a megélhetés határmezsgyéin kalandoztak.

A szervezők ez alkalommal olyan tekintélyes kutatókat tudtak meghívni, akiknek nem csak általános rálátásuk van e sajátos világra, hanem terep-kutatásaik során számos család megélhetési stratégiáit ismerhették meg, mutathatták be. A fórumbeszélgetés vendégei Dr. Váradi Monika Mária, az MTA KRTK RKI tudományos főmunkatársa – akinek nemrég jelent meg két tanulmánya is a szegénységben élőkről, különös tekintettel a kiszolgáltatottságukra, „Túlélés és a társadalmi betagolódás között”, illetve „Szegénység, projektek, közpolitikák” címmel. Dr. Kotics József, a ME BTK egyetemi docense a szociális és foglalkoztatási szakberkekben igen nagy érdeklődésnek örvendő „Pillangó” kutatási csoportban kulturális antropológusként tárta fel a vidéki szegény családok sajátos megélhetési stratégiáit (www.pillangokutatas.bffd.hu). Farkas Xénia pedig az ELTE TÁTK mesterképzésén írt szakdolgozatot a prekariátus fogalmának és magyarországi alkalmazhatóságának vizsgálatáról. A műhelytalálkozó házigazdája Kulinyi Márton munkaerő-piaci szakértő, az aktuális téma felelőse Kanász-Nagy Máté –az ELTE TÁTK PHD hallgatója volt.

„MI AKARSZ LENNI KISFIAM?” „SEMMI!”

A formális (bejelentett) munka világától távol élő százezrek megélhetési stratégiái rendszereken átívelő életformák. A szegénységben való élet csak messziről homogén. Szinte minden térség, település, helyi és egyéni lehetőségek, korlátok, szokások más és más túlélési stratégiát teremtenek – számolt be tapasztalatairól Váradi Monika. Óriási különbségek vannak egy fejlett bortermelő vidék környékén és egy eldugott, alacsony gazdasági múlttal rendelkező településen élők mozgástere között. Egyik helyen keresik a jól teljesítő munkaerőt, a másikon még a napszámért is becsületet próbáló verseny folyik. A család be van ágyazva egy lokalitásba, egy együttélési mintázatba. A megélhetési lehetőségek elérésében az informalitás a meghatározó, az hogy milyen a kapcsolat a polgármesterrel, a helyi, térségi munkaadókkal –mutatott rá Váradi.

Mélyszegénység a lehetőségektől való távolodás, kizáródás generációkon átöröklődik – mondta el Kotics József. A kapcsolati hálók beszűkülnek, a nyomorban bezárul a mozgástér. Az intézmények iránti bizalmi index a nullához közelít, elmaradnak a barátok, ismerősök, marad a legszűkebb család. Ez egy brutális tendencia, mely megöli a cselekvést. „A mai napnak való vagyok” fogalmazta meg sommásan a kilátástalanságát a „Pillangó” kutatás egyik interjú alanya. A rendezvény egyik hozzászólója ezt a reményvesztettséget egy gyermekkel folytatott dialóggal érzékeltette: „Mi akarsz lenni kisfiam?” „Semmi!”

MÉG MUNKA, VAGY EGYSZERŰEN NAPI MEGÉLHETÉS?

Farkas Xénia a prekariátus alakuló fogalmának megalkotóját, Guy Standinget idézte. Ő  úgy fogalmazott, hogy az ezredforduló táján olyan társadalmak alakulnak ki, amelyeknek egyre több tagja nem állampolgár, csak lakos „belső kívülálló”, aki híján van az alapvető társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági jogoknak. E gyűjtő fogalom számos társadalmi réteget foglal magába, melyek közös jellemzője a létbizonytalanság és kiszolgáltatottság, a jövő tervezhetetlensége és a munka bizonytalansága. "Ami a főbb vonásokat illeti, a prekariátusban a legtöbben alkalmi, rövid távú vagy ideiglenes munkák között evickélnek, nem rendelkeznek a munka biztonságának egyetlen olyan formájával sem, melyet a munkásosztály és az alkalmazottak a jóléti állam korszakában megszereztek; jövedelmük viszonylag alacsony és bizonytalan. Társadalmi bérük – az összes forrásból származó teljes jövedelmük – úgy strukturálódik, hogy az jelentős jövedelmi bizonytalansághoz
vezet” ²

Standing hét főcsoportot nevez meg. A prekariátusba bárki tartozhat, de Standing (2011a, 2011b) az ifjúságot, a nőket, az időseket, a fogyatékkal élőket, a segélyigénylőket, a kriminalizált személyeket és a migránsokat jelöli meg, mint veszélyeztetett csoportokat.

Bár a magyar közmunkásokra nagyon is ráillik ez a fogalom; a reménytelen mélyszegénység krízishelyzetében élők napi megélhetési lehetőségei a munkajog legalsó határai sem érintik. Kotics József e társadalmi réteg alapvető jellemzőjének a kirekesztettséget nevezte meg. Ha napi gond az étel, a kályhába való megszerzése, akkor nem kérdés a jogbiztonság, a perspektíva. Kotics antropológiai tanulmányában csoportokba gyűjtötte a tartósan munkanélküliek szociális segélyeken túli megélhetési lehetőségeit. Ide tartozik a napszám, van ahol rendszeresebb, de egyre több helyen még azért is verseny van. Bérre, vagy munkakörülményekre nem igen lehet alkudni. A gyűjtögetés (gombázás, bodzázás, som, csipkebogyó szedés) erősen szezonális. A begyűjtött terményt vagy háznál árulják, vagy más termékre cserélik (pl. krumplira, szalonnára). A böngészés, a mezgerélés, azaz a termőföldön a gépi betakarítás után fennmaradt haszonnövények összegyűjtése korábban bevett gyakorlat volt, de manapság már sok tulajdonos nem engedi ezt sem. Az árusítás (koszorú, kosár, más kézműves termékek) csak akkor éri meg, ha maga adja el az ember, de termelői, vállalkozói igazolvány nélkül veszélyes. A súlyos anyagi helyzetben élő családok több esetben rákényszerülnek, hogy a lomtalanításkor kitett használt tárgyakat hazavigyék. A fém és vasgyűjtés és ennek értékesítése is hoz a konyhára. „Amikor a hónap végén minden jövedelmük elfogyott és a család az éhezés szélén áll, akkor egyes családanyák más módot nem találva, a faluban élő hozzájuk képest módosabb, nem roma lakosságtól kéregetnek.” Továbbá a szemét guberálása a nagyobb városokban előforduló megélhetés kiegészítő forma. 

A napi megélhetésért küzdők számára – Váradi Monika szerint – nincs átjárás, nincs híd a munkajoggal védett, piaci munka világa felé. Bár igaz, hogy a közmunka a peremen tengődőket behozta a fősodorba. A munka törvénykönyv előírásai azonban csak korlátozottan vonatkoznak a közfoglalkoztatási jogviszonyra, s számos információ van arról, hogy sok munkáltató ezeket a kereteket is rendre áthágja. A kiszámíthatatlan idejű közmunkából származó bér (havi 51.850 Ft) pedig alig valamivel javítja a megélhetési lehetőségeket. Ennek következtében ezen életformának is legfőbb jellemzője a bizonytalanság, az instabil helyzet tartóssága. (szerk.)

MUNKAVISZONYOK, HATALMI VISZONYOK

Az önkormányzati közmunka viszonyai nagymértékben függnek a munkavezető (esetleg a polgármester) személyétől. Sok helyen még rendezettebb, toleránsabb is, mint a piaci munkahely. A kiszolgáltatott helyzet miatt azonban a rendszerbe be van építve a túlkapások lehetősége, mely esetenként megalázást, politikai hatalmi visszaélést eredményez. Ugyanakkor – Kotics József megfigyelései szerint – az aszimmetrikus viszony sok helyen elfogadott. Amikor a napszámra a roma vállalkozó szervezi az embereket (mint a régi summás), akkor bizony a jó munkaerő megbecsülése a norma. A munkalehetőségek megtalálásánál újjáélednek a rokonsági, komasági viszonyok, a „törzsi világ”. A család, a 10-12 éves gyerekkel együtt megy a napszámba, vagy gyűjtögetni, s nincs szó szerződésről, szabadságról, nyugdíjjogosultságról, csak mának élésről – mesélte Kotics.

A beszélgetésen résztvevő több, diplomás fiatal is beszámolt saját munkaélményeiről, melyekre a kiszolgáltatottság, a munkaszerződés, a munkavédelem hiánya volt jellemző. 

A VÁLLALKOZÓ IS KISZOLGÁLTATOTTJA A DOLGOZÓNAK

Az éles piaci versenyben az egyre rugalmasabb munkaerőpiac szükségessége globális tendencia. Egy hozzászóló hangsúlyozta, hogy a hazai munkajog némely esetben jelentősen korlátozza a megrendelés állományhoz való gazdaságos alkalmazkodást. Ez is ösztönzi a munkáltatót, hogy jogszabályon kívüli megoldásokat alkalmazzon. Farkas Xénia szerint probléma akkor van, ha a munkáltató önkényesen visszaélhet egyoldalú jogaival. Az ilyen kényszerhelyzetet nem lehet elfogadni – mondta Farkas.

SZABÁLYOZOTT PEREMHELYZET

Egy hozzászóló felhívta a figyelmet, hogy a nyílt munkaerőpiacon is van legális átmenet. Ilyen az egyszerűsített foglalkoztatás, melynek egyik változata az alkalmi munka jogviszony. Ez a forma tizennyolc éve éppen azért jött létre, hogy szabályozott keretek közé terelje az eseti munkák végzését a munkáltatók adminisztratív terheinek és költségeinek csökkentésével. Az egyszerűsített módon történő foglalkoztatás³ korlátozott módon ugyan, de mégiscsak biztosít valamiféle jogi keretet a munkáltatónak és a dolgozónak. Ilyen munka szervezhető mezőgazdasági, turisztikai idénymunkára (pl. vendéglátó tevékenységre), film statiszta munkára, vagy alkalmi munkára. Ezek lényege, hogy a munkáltató bejelenti (pl. telefonon, a 185-ös számon) az aznapi munkaviszonyt, fizeti a csökkentett közterhet, a munkavállalónak bért és igazolást állít ki, azonban több munkajogi védelemre, vagy például egészségügyi ellátásra nem jogosít. A háztartási munkára létesített munkavégzés⁴ legális teret ad a „munkaadó” és közvetlen hozzátartozóinak, vele együtt élő személyek ellátására, mindennapi életfeltételeinek biztosítására (takarítás, főzés, mosás, gyerekfelügyelet és házi tanítás, otthoni gondozás, ápolás, kertgondozás, házvezetés) adómentes fizetésére. Társadalombiztosítás és egyéb munkajogok azonban nem járnak vele.

A munka világának peremén találhatók munkajogi védelme hasonlatos a szakadt, szétfoszló  átmeneti kabátéhoz. Az itt megélni kényszerülők a létbizonytalanság és kiszolgáltatottság rideg világában élik mindennapjaikat. Ahogy Guy Standing a prekariátus alakuló fogalmáról fogalmazott: hogy az ezredforduló táján olyan társadalmak alakulnak ki, amelyeknek egyre több tagja nem állampolgár, csak lakos „belső kívülálló”.

Az államnak, a munkajog és a jogorvoslat intézményrendszerének feladata, hogy védje a sokszázezer, munkájából megélni akaró magyar állampolgár jogbiztonságát, összehangolva a munkaadók érdekeivel.

Budapest, 2015. december 10. 

Kulinyi Márton
Munka Világa műhelyvezető

 .

1: Messing Vera: A szegénység Laekeni indikátorai Magyarországon és Európa más államaiban 2013-ban MTA http://index.hu/chart/2014/11/20/elkeseritoek_a_szegenyseg_legujabb_adatai/

2: Guy Standing (2012): PREKARIÁTUS, lakosokból állampolgárok? (Fordulat 2012/3)

3: 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról

4: 2010. évi XC. törvény

2010-es adatok szerint az Európai Unió munkavállalóinak 6,5%-a, 14 millió fő dolgozott valamilyen társadalmi célú (szociális) vállalkozási formában, Magyarországon pedig a munkavállalók 4,7%-a¹, amely mintegy 180 ezer főt jelent. Mind az Európai Unió-beli, mind a hazai munkahely teremtési támogatási politika egyik kulcs eleme a szociális vállalkozások létrejöttének, fejlődésének segítése. Magyarországon e szektorban a szociális szövetkezet mint jogi forma támogatása került előtérbe. Több szakértő szerint túlságosan is. De lássuk, hogy miről is van szó!

Az ELTE Társadalomtudományi Karával együttműködő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének 2015. október 8-i kerekasztal beszélgetésének résztvevői a szociális vállalkozások hazai mezsgyéin kalandoztak. A szervezők ez alkalommal is olyan szakembereket tudtak meghívni, akiknek nem csak általános rálátásuk van a szektorra, hanem számos eseti ismerettel és évtizedes személyes tapasztalattal is rendelkeznek a területről.

A műhelytalálkozó házigazdája Kulinyi Márton munkaerő-piaci szakértő volt, az aktuális téma felelőse és a beszélgetés vezetője Vasas Luca –az ELTE TÁTK-n végzett szociálpolitikus volt. A vendégek voltak Dr. Laczkó Zsuzsa kisvállalkozások, szociális vállalkozások tanácsadója, trénere és szakértője valamint Kropf Hajnalka sok éves kisvállalkozás vezetői tapasztalattal rendelkező szakember, aki a „Bugyulófalva” Szociális Szövetkezet elnöke.

SZOCIÁLIS ÉS/VAGY TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS

Olyan vállalkozásokról van szó, amelyek társadalmi igényeket szolgálnak és nyereségessé válhatnak. Laczkó Zsuzsa egyik példájában egy vak informatikus csapatával olyan szoftvereket fejlesz, amelyek segítenek sorstáraiknak az internet használatában. A „Hellóanyu” pedig egy maximálisan baba-, mama- és családbarát kulturális közösségi tér és ökokávézó.

Az egy félreértés – mondta Laczkó Zsuzsa –, hogy ha valami szociális vállalkozás, akkor mindjárt szegénynek és veszteségesnek is kellene lennie. Az is téves sztereotípia, hogy a szociális vállalkozás tevékenysége mindig szociálisan nehéz helyzetben lévő embereknek szolgáltat megoldásokat. A „Social Economy” magyar fordításában a szociális szónak valóban van egy torzító hatása. Különösen, mivel nálunk a társadalmi vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások legtöbbje a szociális szövetkezeti formák létrehozására fókuszál. A társadalmi vállalkozások jellemzője, hogy közösségi szükségletek kielégítésére jönnek létre, és/vagy munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását segítik. A korrekt megfogalmazás érdekében Zsuzsa a társadalmi vállalkozások fejlesztését szolgáló nemzetközi szervezet, a NESsT² meghatározását olvasta fel.

Látható tehát, hogy nem egy örökös támogatásokra számító, karitatív tevékenységet végző szektorról van szó.

Kropf Hajnalka szintén a vállalkozási forma önfenntartó képességének szükségességét hangsúlyozta. Az ő társadalmi vállalásuk a hatodik éve működő „Kíváncsiak klubjával” kezdődött. Ebben a programban tehetséggondozással, kisgyermekkori fejlesztéssel kezdtek foglalkozni. Szociális szövetkezetük a hátrányos és halmozottan hátrányos családok gyermekeinek felzárkóztatásával is foglalkozik. A szociális szövetkezeteknek szóló TÁMOP pályázat elnyerése után lett elegendő forrásuk a folyamatos innovációra, termékfejlesztésre, korszerű tehetség gondozási projektjük sikeres üzleti alapú működtetésére. A pályázati feltételeknek megfelelve munkaerőpiacon hátrányos helyzetű embereket foglalkoztatnak, esetükben olyan diplomásokat, akik pl. gyermekgondozási távollétük miatt ütköztek nehézségekbe álláskereséskor.  Diplomás álláskeresők munkába visszavezetésében is sikeresek lettek. Meggyőződése, hogy vállalati kapcsolatrendszer (piaci beágyazottság) nélkül reménytelen egy szociális vállalkozás nyereséges működtetése.

Egy résztvevő a társadalmi vállalkozás és a CSR (vállalati társadalmi felelősségvállalás) politikájának viszonyát vetette fel. A különbség a vállalkozás alapvető céljában van. Egy piaci vállalkozás (illetve befektetője) alapvető célja a profit teremtése, s ha érzékeny a társadalmi problémákra, akkor a nyereség egy részét társadalmi célok támogatására fordítja (CSR – Corporate Social Responsibility). Ez azt jelenti, hogy egy maga választotta ügy mellé áll, pénzzel, önkéntes munkával, stb. Lehet tehát, hogy rákbeteg gyerekeket segítő szervezetet támogat, de az is lehet, hogy az MTK focicsapatát. A szociális vállalkozás esetében viszont maga szervezet alaptevékenysége célozza meg a társadalmi „ügy” megoldását, a gazdasági tevékenysége ezt szolgálja. A két szektor együttműködésére jó példa egy sajt készítő önkormányzati bázisú szociális szövetkezet, melynek a nem egyenletes minőségű és mennyiségű kecskesajtját CSR okokból átveszi egy sajt kereskedő nagyvállalkozó.

SZÖVETKEZZÜNK!?

Ma Magyarországon már 2.900 szövetkezetet tartanak nyilván, melynek csak harmada végez mezőgazdasági tevékenységet. Kérdés, hogy miért ezt a gazdasági formát választja ilyen sok vállalkozás? A válaszoló Bugyulófalva Szociális Szövetkezet elnöke azért választotta a szövetkezeti formát, mert tőkére volt szüksége közösségi szolgáltatása fejlesztéséhez, s csak ilyen pályázati támogatás volt hozzáférhető. Egy hallgató afelől érdeklődött, hogy milyen következménnyel kell számoljon a szociális vállalkozás, ha a fejlesztési program végén nem lesz önfenntartásra képes. A vissza nem térítendő tőke és működési támogatásnak nem feltétele a nyereségessé válás csak a projekt működtetése, legtöbbször a felvett munkatársak bizonyos ideig történő továbbfoglalkoztatása saját erőből az elvárás – mondta az elnök asszony–, azaz nincs sok kockázat az ilyen pályázati támogatásokban.

Bár több, igen sikeres, s hosszabb távon az önfenntartásra esélyes példát mesélt Laczkó Zsuzsa, mégis jogos kérdésként vetette fel, hogy vajon a pályázati támogatások lejárta után mennyi fog tudni megállni saját lábán. Például a közfoglalkoztatási mintaprogramokból való kivezetésre létrehozott számos szociális szövetkezet, vajon mitől válik majd fenntarthatóvá? Rettentően magas előállítási költségeket számolnak azok, akik a 100%-ban támogatott bért és a teljes üzemeltetési költségeket is számításba veszik. Kérdés az is, hogy tud-e stabil piacot találni a szervezet a hirtelen nagy tömegben előállított termékeknek? Nehéz feladat lesz a ma még legtöbb helyen négy-hatszoros közmunkás többletlétszám számára további önfinanszírozó feladatokat találni. Továbbá kérdés az is, hogy a jó munkaerő a „szaki” tag akar-e maradni majd egy veszteséges szövetkezetben? Már ma is vannak esetek, amikor az erősen támogatott, friss szociális szövetkezet a térség piacáról kiszorítja az addig jól működő, adófizető vállalkozót, vagy korábbi EU-s támogatású kisvállalkozást.

Nem valós vállalkozásfejlesztés az, amelyik önrész igénye nélkül milliókat ad, támogatásként – mondta Kropf Hajnalka. Bár az elnök teljes vagyonával felel, ha adósságba veri a szövetkezetet. Ilyenkor még a hozzáértő kezek is könnyelműbben kezelhetik az „ingyen” kapott, vissza nem térítendő pénzt.

BUDAPEST, VAGY VIDÉK?

Az OFA Kooperáció³ szociális szövetkezeteket támogató programjában szereplő, mintegy hatvan szervezet közül összesen öt budapestit találtunk, többségük a hátrányos helyzetű térségekre koncentrálódik. Ennek oka elsődlegesen a támogatási politika és nem az egyes térségek vállalkozási aktivitása, kreativitása. Számos szociális vállalkozás működik nagyvárosokban, így Budapesten is. Az internetes világ ráadásul helyfüggetlen szolgáltatási felületet biztosít, akár egy online honlap szerkesztő, vagy orvos kereső, akár egy mobiltelefonos állásközvetítő szolgálatnak.

MILYEN EGY SZOCIÁLIS VÁLLALKOZÁSBAN DOLGOZNI?

Fontos, hogy a közösséget szolgáló cél világos legyen, hogy a menedzsment elkötelezettsége valós és hiteles legyen. A siker záloga pedig, hogy a vezetésnek nem csak a szolgálathoz, de a szervezet vezetéséhez is értenie kell. A menedzsment jól működjön a feladatok szervezésében, a humán erőforrás menedzselésében, a külső és belső imázs kialakításában, gondozásában, a tervszerű gazdálkodásban, konfliktus kezelésben. Ha ezek rendben vannak, akkor a benne dolgozó nem alkalmazottként, hanem a jó ügyben résztvevőként éli meg munkáját – sorolta a legfontosabb szempontokat Laczkó Zsuzsa. Kropf Hajnalka szövetkezetében a dolgozók mindannyian részesednek a „közös alkotásokból” a szövetkezet által nyújtott szolgáltatásokból. Azt gondolja, hogy ha a munkavállalónak valóságos tulajdonrésze van, akkor elkötelezettebb is a jó ügy iránt.

Egy hallgató felvetette, hogy vajon a dolgozónak kevesebb bér is elég, ha a „jó ügyért dolgozhat?” A szövetkezet elnökének álláspontja ez ügyben egyértelmű volt: „ha minőségi munkát várunk, akkor piaci bért kell fizetni, vagyis ki kell egészíteni a támogatott bért a piaci bérszintre. (Persze ebben benne van az is, hogy Budapesten a jó szakemberek szempontjából még mindig keresleti piac van, míg vidéken sok helyen a diplomás szakemberek örülnek annak is, ha a közmunkából kikeveredhetnek egy kicsit magasabb bérért.) A Bugyulófalva szövetkezet körültekintően választja ki a munkatársaikat. A hosszabb ideje munka nélkül lévők munkába illeszkedését pedig egyéni fejlesztési programmal, családbarát munkakörülményekkel, mentorálással segítik. Akiknek így sem sikerült hatékonyan beilleszkednie, azoknak segítettek máshol elhelyezkedni. „Nem tettünk ki senkit az utcára” – mondta Hajnalka. Laczkó Zsuzsa szerint a közösségi munka nyomott bérezése legmarkánsabban a civil szektorban jelentkezik.

INKUBÁCIÓ, ÉS/VAGY TRANZITÁLÁS

Különbséget kell tenni a vállalkozás fejlesztést célzó inkubációs és a résztvevő munkanélküli személyek munkakultúrájának fejlesztését, majd egy másik nyílt piacimunkahelyre vezetését célzó tranzitáló programok között. Az első esetben a fókuszban a vállalkozás vezetéséhez és az adott szolgáltatás szervezéséhez szükséges kompetenciák fejlesztése áll. A tranzitálás esetében pedig a résztvevők általános munkakészségének fejlesztése kerül előtérbe. Olyan szociális kompetenciák fejlesztésére lenne szükség, mint az együttműködési készség és csoportmunka, norma követés, feladat értés, probléma megfogalmazás, koncentrálás, magabiztosság, kitartás, stb. A tapasztalat az, hogy a közfoglalkoztatási programoknak nem igen van erőforrása e kompetenciák fejlesztésére. Kropf Hajnalka arra hívta fel a figyelmet, hogy a hiú ábrándokba kergető pályázatok súlyos kárt okozhatnak a ma még fellelhető változtatási ambíciókban.

Összefoglalva elmondható, hogy társadalmi vállalkozást bárki létrehozhat, választhatja a szociális szövetkezeti formát is a pályázati lehetőségeken kívül a szociális szövetkezeben rejlő nagyon rugalmas foglalkoztatási opciók (pl. sui generis) miatt, vagy éppen a szövetkezeti tagsággal létrehozott tulajdonosi kohéziós erőben rejlő versenyelőny miatt. Példa erre a pályakezdő diplomásokat összefogó Barnabee’s szociális szövetkezet, ami on-line marketinggel, grafikai szolgáltatásokkal foglalkozik. De ha a fenntarthatóságot tartja szem előtt, akkor a jogi forma megválasztásának kérdését messze megelőzi a piacképesség, versenyképesség, üzletképesség kérdése. Vagyis meg kell bizonyosodni arról, nyitott-e a piac a tervezett termékre, szolgáltatásra, tud-e a versenytársakhoz képest valami mást, valami jobbat nyújtani, és tud-e ebből hosszú távon is nyereségesen működni. Ha erre a három kérdésre három igen a válasz, akkor lehet végig gondolni, hogy milyen pályázati források vannak, milyen egyéb tőke bevonási lehetőség, és mindehhez milyen az optimális jogi forma.

A Hilscher Egyesület Munka Világa műhelye a munkakultúra szociális kompetenciái körül már korábban is, s a következő találkozóján is foglalkozni fog. E kutató-fejlesztő munkához örömmel vesszük szakértők és ambiciózus fiatalok segítségét.

Budapest, 2015. október 21. 

Kulinyi Márton          

Munka Világa műhelyvezető

1: CIRIEC, 2012.

2: http://www.nesst.org/magyarorszag/

3: http://www.szocialisgazdasag.hu/hu/?mod=mainpage&cla=mainpage&fun=access&tpl=partnerek

A munka világa ma már nagyon sokféle formában jelenik meg. A hagyományos, napi 8 órás, határozatlan idejű munkaviszony mellett se szeri, se száma a különféle, kevésbé kötött munkaviszonybeli formáknak. A pályakezdők és a hosszabb kiesés után újrakezdők számára különösen gyakori út a részmunkaidős, a rövid idejű „alkalmi” munkalehetőség, vagy a rohamosan terjedő internetes távmunka vállalása.

Az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének április 15-i nyitott beszélgetése ezen, egyre sokszínűbb világ jogi és személyes aspektusait járta körbe. A szervezők ez alkalommal is egy kutató szakértőt és két tapasztalati szakértőt hívtak meg, s az érdeklődő egyetemisták, gyakorló és leendő szakemberek sem csak hallgatók voltak, hanem aktív résztvevők is.

Az aktuális téma felelőse és a beszélgetés vezetője Varga Anett, – aki az ELTE TÁTK-on végzett szociológia szakon – először Dr. Kártyás Gábort, a PPKE Állami és Jogtudományi Karának adjunktusát kérte, hogy kicsit igazítsa el a résztevőket az atipikus és az egyre kevésbé besorolható munkaviszonyok világában.

„SOKFÉLE JOGVISZONY, KÜLÖNBÖZŐ MUNKAVÁLLALÓI FELELŐSSÉGI KÖR ÉS VÉDETTSÉG.”

Tipikus munkavégzés szereplője egy munkáltató és egy munkavállaló. Határozatlan időre szól, teljes (heti 40 órás) munkaidőre. A munkáltató székhelyén történik a munkavégzés, a munkáltató által biztosított környezetben. Atipikus munkavégzés esetén valamelyik elem ezek közül nem áll fenn. Egy-egy munkakör – mint például alkalmi pincér, vagy taxis – számos jogviszonyban elvégezhető ma már. Egy-egy hét végére egyszerűsített foglalkozással telefonon bejelentve, ezer forintos közteherjeggyel, vagy kölcsönözve adott munkára, de akár egyéni vállalkozóként is ellátható. Azonban óriási a különbség mind a munkavállaló védettsége, mind a felelőssége körében.

„AZ ATIPIKUS KÖRÜL MINDIG OTT VAN A FEKETE ÉS SZÜRKE ÖTVEN ÁRNYALATA IS.”

Vida Ágnes pszichológus, online marketing szakértő nyolc éve alapította a Gazdagmami honlapot. Ma már több, mint 2.600 mikro-vállalkozást segítettek. Az online tanácsadáson, jó példák bemutatásán kívül rendszeresen szerveznek tréningeket, konferenciákat, HR tanácsadást. Mindenki „atipikusként” kezdte, jellemzően távmunkás, és részmunkaidős volt.

„EGYRE TÖBBEN VANNAK, AKIK GYERMEKVÁLLALÁST KÖVETŐEN VALAMI EGÉSZEN ÚJ DOLOGBA VÁGNAK.”

Sokféle szempont van az új forma keresésére. Van, aki csak otthon, a gyermek mellett akar pénzt keresni, van, aki környezetbarát munkahelyet akar, különösen, ha a régi munkahely már nem venné vissza. Van, aki éppen otthonról, távmunkában tud jobban teljesíteni, amikor „ráér” akár egész éjjel, de vannak olyanok is, akiknek szükségük van a kollégákkal való együttlétre. Érdekes új jelenség a 45+ megjelenése az internetes vállalkozói körben, egy partner például befőzést tanít fiataloknak, és van, aki vakokat tanít, saját érintettsége folytán.

Keveházi Katalin a JÓL-LÉT Alapítvány vezetője munkatársaival a munkáltatókat is segíti abban, hogy egyes munkaköröket hogyan lehetne rugalmasabb, a dolgozó körülményeihez jobban illeszkedő atipikus (részmunkaidős, távmunkás, osztott munkahelyes, stb.) formában szervezni. Úgy érzi, hogy az utóbbi időben romlott a munkáltatók be-, illetve visszafogadási készsége. A munkáltatók ritkán igazítják a részmunkaidős, vagy távmunkás állást új munkavállalók igényeihez.

„INKÁBB MARAD AZ OLDD MEG MAGAD ÖNFOGLALKOZTATÁS.”

A jogviszonyok kapcsán nem nagyon van alkupozíciónk – mondta Kártyás Gábor. A munkáltató dönti el, ha felvesz minket, hogy mennyire tipikus, vagy atipikus, vagy bármilyen határeset legyen a munkaviszony. De atipizálni is csak olyan munkakört lehet, amely alkalmas erre. Jellemzően nem az önmegvalósítani szerető fiatal dolgozó keresi az atipikus munka alkalmat, hanem a munkáltató keresi a megrendeléseihez rugalmasabban illeszkedő, olcsóbb formát. Hogy milyen forma, kinek jó? Hát minden helyzet más. Azt mondják, ki kell próbálni.

„10 ÉVIG AZ EMBER PÁLYAKEZDŐ.”

A „nagyon atipikus” munkaviszonyok közül vannak legálisak, ilyenek például a nulla órás munkaszerződés (ha van munka, fizetnek), vagy egy új forma, mikor az interneten informatikusok közösen megoldanak egy feladatot, s jelentkeznek a díjért –mesélte Kártyás Gábor. Ismert a közérdekű önkéntes munka, a diákmunka, az egyszerűsített foglalkoztatás, a háztartási munkára létesített munkavégzés havi ezer forint közteher befizetése mellett. Sok esetben azonban e formáknál versenyképesebb a teljesen „fekete”, azaz be nem jelentett foglalkoztatás, mint például a napszám, vagy a szívességi munka.

„A LEGOLCSÓBB A FEKETE FOGLALKOZTATÁS, AHOL AZONBAN A DOLGOZÓ TELJESEN KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN VAN.”

Úgy egy fejlődő vállalkozás, mint egy civil szolgáltató dolgozóinak munkaviszonybeli formái folyamatosan fejlődnek – mesélték a tapasztalati szakértők. Eleinte a vezető, majd társa részmunkaidős, távmunkás, vállalkozó, majd – jó esetben – sorra jönnek a feladatok, a projektek, s egyre több alkalommal, majd egyre kiegyensúlyozottabb igénnyel jelennek meg a munkáltatói igények. Sok kisvállalkozásnál gyakran előfordulnak szinte lehetetlen túlterhelések épp úgy, mint nem fizetett állásidők. Fenntartásokkal kell kezelni, ha azt mondják, hogy a dolgozó kérte, hadd dolgozzon napi 10 órát vagy egy huzamba minél többet.

Nem csak a „multik” vállalati munkakultúrája, de üzletvezetési érdek is, hogy a jó munkaerőt stabilan kösse a szervezet magához, hogy közösen megtalálják a mindkettejük számára megfelelő munkaviszony formáját. Ehhez azonban nem csak jól prosperáló vállalkozás kell, de egy „normális” mikro,- kisvállalkozási szabályozás is. A KKV-k munkajogi ellenőrzése során ma van egy partnerségi szemlélet. Nem az a cél, hogy megbírságolják azt a vállalkozót, aki végre foglalkoztat három munkavállalót. Első a figyelmeztetés – mondta Kártyás Gábor. Persze ez nem vonatkozik a feketefoglalkozásra, azt tűzzel-vassal irtják.

 
    Kulinyi Márton
    Munka Világa műhelyvezető

A fiatalok külföldi munkájának világa izgalmas megközelítésben került terítékre az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesületének Munka Világa műhelyén. A nyitott beszélgetésre a szervezők egy kutató szakértőt és két tapasztalati szakértőt hívtak meg, s az érdeklődő egyetemisták, szakemberek és leendő szakemberek sem csak hallgatók voltak, hanem aktív résztvevők.

A Munka Világa Műhely az első félévben három témakörre irányítja az érdeklődők figyelmét. A márciusi „Munkakultúra minden határon túl” után az áprilisi téma a sokszínű hazai munka világa lesz, mely az atipikus munkáktól az egyre többféle alternatív munkajövedelem-szerzési formák világában kalandozik. A májusi téma pedig a „Pályakezdők a pálya szélén” címet viseli, azaz a munka világától távol lévő fiatalok megélhetési stratégiáit keresi, akik eddig csak közmunkát láttak, vagy a "tesóval egy kis okosságot".

A március 2-án, az ELTE TÁTK-ban rendezett beszélgetés vezetője Vasas Luca – ELTE TÁTK-on végzett szociálpolitikus – először Bodnár Katalint, az MNB elemzőjét kérte, hogy kicsit igazítsa el a résztevőket a migráns, ingázó, kivándorló és egyéb ma keveredő fogalmak jelentéséről.

„A KEVÉSSÉ EGZAKT TERMINOLÓGIÁK TEREMTIK A LÉTSZÁMOKRÓL SZÓLÓ VITÁT”

Az elemző körvonalazta a ma használatos fogalmak tartalmát, hangsúlyozva, hogy a migráció nem egyértelműen definiált, általánosságban a személyek mozgását értjük alatta országok között vagy országokon belül, legyen az rövid vagy hosszú távú, ingázással vagy letelepedéssel járó. A kivándorlásról viszonylag nehéz adatokat szerezni, mivel általában az országok a bevándorlást regisztrálják, a kivándorlást nem. A külföldön élő magyarokról rendelkezésre álló adatok százezer és több százezer fő között szóródnak. A globalizáció és az országok közötti integráció hatására a világban 1980 óta a nemzetközi vándorlás gyorsulás a jellemző, amit a 2008-ban kezdődő globális válság, az egyes tagállamokban magasra ugró munkanélküliség Európában tovább erősített.

A nemzetközi vándorlás motivációi lehetnek gazdasági ciklussal összefüggőek vagy attól függetlenek. A ciklikus migráció jellemző oka a küldő országban tapasztalt magas munkanélküliség. A strukturális okok között elsősorban a bérkülönbségek, a kulturális, az adminisztratív okok, a jóléti rendszerek jobb elérhetősége említhető. E kérdéshez több résztvevő is hozzászólt, így a hazai motivációk között erőteljes érvként hangzottak el olyan szubjektív tényezők, mint a kiszámíthatóság, munkajog-biztonság, a nagyobb lehetőségek, az egyenlő bánásmód, a partnerség a munkában, de a hazai kilátástalanság, az alacsony minimálbér és a nem törleszthető hitelek is gyakran megfogalmazott okok.

„A VISSZATÉRŐK KÖZÖTT MAGASABB AKTIVITÁST TAPASZTALTAK”

A kivándorlás motivációja nem feltétlenül határozza meg a külföldön tartózkodás hosszát, a visszatérés valószínűségét. A visszatérők munkapiaci tapasztalatairól viszonylag kevés elemzés készült. Egy példa ezek közül a lengyel munkapiacra visszatérők vizsgálata. A visszatérők aktivitási rátája magasabb volt, mint a nem migráns népesség, ugyanakkor többen voltak munkanélküliek is, különösen azok körében, akik lengyelországi munkatapasztalat nélkül mentek ki, illetve túlképzettnek számítottak otthon. A kelet-közép-európai régióba visszatérőket vizsgálva azt is megállapították, hogy ők nagyobb valószínűséggel migrálnak újra.

„NYITOTT AJTÓ POLICY A JELLEMZŐ”

Gregor Anikó, az ELTE TÁTK módszertan oktatója a finn egyetemi szervezeti kultúráról számolt be. A „nyitott ajtó policy” a pezsgő, a kreativitásra, a csoportmunkára építő munkalégkör szinte „kultúrsokként” érte, s e munkalégkör még a Budapesten működő Közép-európai Egyetemre is jellemző volt. Mind a vezetés, mind a diákok jól érzékelhetően díjazzák a magasabb színvonalú, a rugalmasabb oktatást – számolt be élményeiről az oktató.

„A HATÁRÁTKELŐ BLOG IGEN ÉRTÉKES KORLENYOMAT”

Barna Eszter, a Határátkelő blog szerkesztője az este különleges színfoltja volt. A három és fél éve működő blog ma több, mint harminchárom országból érkező személyes történetet, beszámolót szerkeszt tematikus rendbe és ad közre. A mára már ezerkétszáznál is több poszt egy igen értékes korlenyomat. A szerkesztő ezen személyes történetekből idézett tanulságos elemeket. A motivációkban itt is visszaköszönt a hazai negatív munkakapcsolatok, a perspektíva hiánya. Gyakori, hogy jóval a képzettsége alatti munkakört vállalnak a kint dolgozók, ami nem segíti szakmai fejlődésüket, viszont a munkakultúrához köthető más tulajdonságaikat erősíti.

„JOBBAN BÍZOK MAGAMBAN”

Már elsősorban a résztvevők mondák el gondolataikat arra a kérdésre, hogy a hazatérők mit hozhatnak magukkal, milyen képességekkel, szemlélettel munkatapasztalattal gazdagodhatnak. „Felpezsdíti az embert, ha találkozik egy másik kultúrával” „átélem, hogy képes vagyok megfelelni szigorúbb elvárásoknak, meg tudok állni a magam lábán” mondta egy hozzászóló. Fontos és általános tapasztalatként fogalmazták meg a résztvevők az együttműködés kultúráját, a kiszámítható elvárásokat. Ugyanakkor többször megfogalmazódott, hogy a „világot látott ember” fejlődő munkakultúráját, konstruktivitását, csak azt befogadó, azzal összhangban levő társadalmi, gazdasági és kulturális környezetben tudja érvényesítni.

„SZERENCSÉS, AKI MEGTALÁLJA A NEKI VALÓ HELYET”

„Mind a kinti munka esetében, mind hazaérkezve akkor számíthat az ember fejlődésre, ha meg tudja találni a neki való helyet” – mondta egy hozzászóló. A hazai munkahelyek is nagyon sokfélék. Egészen más beilleszkedési korlátokba ütközik egy közalkalmazott, egy fotóművész, illetve egy termelő vállalkozást indító. A legtöbb multi cégre pedig jellemző a magas kultúrájú, sokéves társadalmi párbeszéden kialakított sztenderdek egyeztetett és korrekt betartása.

„BRAIN GAIN KONTRA BRAIN DRAIN”

A migrációnak a küldő országban makrogazdasági szinten pozitív és negatív hatásai is lehetnek – mondta Bodnár Katalin. A pozitív hatások elsősorban akkor jelentkeznek, ha a külföldön tanulók, dolgozók hazatérve tapasztalataikat, tudásukat átadják („brain gain”). Nemzetgazdasági szempontból tehát elsősorban a külföldön tanulás, a szaktudás, a munkakultúra fejlődése, majd ezek hazai érvényesíthetősége az, ami értéknövelő hatású. Ugyanakkor rövid távon, ciklikus kivándorlás esetén az is pozitív hatásnak számít, hogy a munkanélküliség alacsonyabb, mint kivándorlás nélkül lenne. Azonban számos negatív hatás is megjelenhet: az értékes munkaerő elvesztése alacsonyabb termelékenységhez, csökkenő versenyképességhez vezethet; csökkenhetnek az adóbevételek és így a közszolgáltatások minősége; hosszabb távon gyengülhet a szociális, területi kohézió és a jóléti rendszerek fenntarthatósága nehezedhet. A képzett munkaerő elvándorlása révén az oktatásba, képzésbe fektetett tőke és hazai termelékenységi erőforrások vesznek el (brain drain (agyelszívás)).

Kulinyi Márton, a Munka Világa Műhely vezetője megköszönve résztvevők pezsgő aktivitását, Sík Endre szavait idézte: „AKI EGYSZER KÜLFÖLDRE MEGY TANULNI, DOLGOZNI ÉS OTT HELYT TUD ÁLLNI, AZ MEGTANUL BÍZNI MAGÁBAN”.

A műhelyvezető összefoglalójában jelezte, hogy fontos lenne minél szélesebb szakmai közvélemény figyelmét felhívni a hazai nagyon sokféle munkakultúra állapotára, ennek érdekében feltérképezni az e témához kapcsolódó kutatásokat, műhelyeket. Ebben kérte a vendégek, s a regisztráló résztvevők segítségét.

Kulinyi Márton

Munka Világa műhelyvezető