Az ELTE Társadalomtudományi Karával együttműködő Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Munka Világa műhelyének 2016. áprilisi fórumbeszélgetése a háztartás köré szerveződő munka világában kalandozott. Eme gazdasági szektor Magyarországon ismét egyre növekvő teret nyer, miközben hagyományosan és világ szinten is jellemzője a szerződésekkel, jogszabályokkal nem védett munka világa.
A vendég szakértők ez alkalommal is három különböző aspektusból közelíthették meg a témát. Kelemen Melinda a LIGA Szakszervezetek szociológusa e téma nemzetközi szinten is tájékozott szakembere. Kánya Kinga a JÓL-LÉT Alapítvány projekt menedzsere, aki elsősorban a háztartási munkát vállalók oldaláról, illetve gender szempontból, Spiller Mariann a Best Work Kft Micimackó Bébiszitter – és Idősgondozó Szolgálat[1] ügyvezetője pedig közvetítő és képző szakemberként adhatta hozzá tudását és tapasztalatait a témakörhöz.
A műhelytalálkozó házigazdája Kulinyi Márton munkaerő-piaci szakértő, az aktuális téma felelőse és a beszélgetés moderátora Farkas Xénia –az ELTE TÁTK végzett szociálpolitikusa volt.
MIRŐL, KIKRŐL VAN SZÓ?
Az Európai Bizottság munkaanyaga szerint[2] a háztartási szolgáltatás olyan tevékenység, amely a család jólétéhez otthonában járul hozzá. Műhelyünkben nem a saját, hanem a besegítő, azaz más háztartásában végzett háztartási munka körülményeit vizsgáltuk. Bár ennek mértéke Magyarországon a KSH adatai szerint az összes háztartási munka 4%-a, de ez is évente 420 millió óra. Ez napi átlagban is több, mint egymillió órai házimunkát jelent. Ennek csaknem fele (45%-a) a „gondoskodás” kategóriájába tartozik, azaz a gyermekek, az idős, a beteg családtag gondozásával kapcsolatos, harmada (32%) a lakhatáshoz (takarításhoz, kert gondozáshoz) kötődik, s ötöde a családi élelmezést és a ruházkodást segíti.[3] A háztartások körében működő hatalmas méretű gazdasági szektor becsült hozzáadott értéke évi kétszázmilliárd forint lenne a ráfordított munkaidő helyettesítő nettó béren (azaz, ha munkabért fizetnének érte).[4] E munkák legnagyobb része viszont rokoni, vagy szomszédi segítség melyet a kisegített háztartás térítés nélkül, vagy valamilyen barterrel, szolgáltatással viszonozza. Ugyanakkor „mára már nem luxus a bejárónő”[5]. A fizetett háztartási munkák túlnyomó részét (a bébiszittertől a takarításon, kertrendezésen keresztül az idősgondozásig) a feketepiaci keretek között adják-veszik, nemcsak Magyarországon, de Európa sok, más országában is – írja Kelemen Melinda tanulmányában[6]. Ezért a fizetett szolgáltatások mértékét még becsülni is igen nehéz. Úgy tudjuk, hogy az adórendszeren kívüli háztartási munkára 2015-ben a NAV felé csak mintegy 15 ezer esetet jelentettek be[7].
KIK AZOK, AKIK HÁZTARTÁSI SZOLGÁLTATÁST NYÚJTANAK?
Kelemen Melinda szerint Magyarországon sokkal inkább jellemző, hogy a háztartási alkalmazott kereset-kiegészítő jelleggel, részmunkaidőben végzi a feladatokat, mint főállásban. Tanulmányában a bizonytalan (prekárius) munkavállalókat sorolja. Munkanélküliek, akik igen alacsony segélyük kiegészítéséhez, vagy megszűnt munkaviszonyuk után, amíg új, biztosabb munkát nem találnak, diákok, akik költőpénzük kiegészítéséhez vállalnak munkát. Nyugdíjasok kényszerből, vagy hasznos időtöltés miatt, egykeresős családbeli – akár dolgozó nő is – kiegészítő-megélhetési okokból dolgozik más háztartásában. Külön csoportot képeznek a határon túli magyarok, akik jellemzően a háztartáshoz kapcsolódó munkájukat teljes munkaidőben, esetleg bentlakással végzik. Spiller Mariann tapasztalata szerint bár még mindig női munkáról van szó, de ma már száz pótmama mellett egy-egy fiú is megjelenik. Az igény nő a férfi „házimunkásra” is.
SEGÍTŐ, VAGY KISZOLGÁLTATOTT MUNKAVÁLLALÓ?
A háztartási szolgáltatásokat nyújtók többségét nem védi semmiféle szerződés, így sem munkajogi garancia, sem bármiféle társadalombiztosítás (baleset-, egészség-, vagy nyugdíjbiztosítás). Kánya Kinga hangsúlyozta, hogy ez nem az a klasszikus munkakör, ahol meg van határozva a konkrét feladat és felelősségi kör, beosztás és fizetés.
Az egész háztartásbeli foglalkoztatás a bizalomra épül – hangsúlyozta Spiller Mariann. Míg pár évtizede a családok inkább titkolták, ha tellett bejárónőre, addig mára már nem luxus a bejárónő. Igen megbecsült segítség egy jó házvezetőnő, idősgondozó, vagy a jó bébiszitter. Ezzel együtt jellemzően igen elnagyoltan fogalmazódnak meg a konkrét elvárások, a feladatok, munka körülmények, gyakran nem kiszámítható a munkaidő beosztás. Ezek miatt a dolgozó sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor az alkalmazott „háznál lakó” egészítette ki Kelemen Melinda. Legyen szó bébiszitterről, vagy karbantartó-mindenesről, a lakhatás elvesztése miatti félelem, illetve a jogvédelem hiánya igen súlyos kiszolgáltatottsághoz vezethet. E szektorban kezeletlen probléma a munka- és egészségbiztonság, vagy a véletlen, de akár a gondatlanságból elkövetett károkozás és annak szankcionálása is.
LEHETŐSÉG, VAGY NŐI KÉNYSZERPÁLYA?
A háztartási munka alacsony társadalmi presztízse tovább nehezíti az ebben dolgozók jobb megbecsülését. „A nemi alapú társadalmi előítéletek fennmaradása és a női jogok előmozdítására törekvő közpolitikai akarat évtizedek óta fennálló hiányából fakadó rendszerszintű mulasztások egyaránt hozzájárulnak ahhoz”, hogy a nők helyzete még nehezebbé váljon.[8]
A JÓL-LÉT Alapítványban Kánya Kinga már számos cégnek dolgozott ki módszereket a munka és magánélet összehangolására. Úgy látja, hogy nagy körültekintéssel kell átgondolni ezt az „összehangolást”. Nem különíthető el élesen kettő, hiszen a magánélet egy jelentős része is (házi)munkából áll. A munka és magánélet kettéosztásával a családon belüli munkamegosztás, vagy a láthatatlan háztartási munka ki is kerül a „munka” fogalma alól, súlytalanítva és elbagatellizálva ezt a nagyon jelentős területet. Ez egyébként tükrözi a háztartási munka alacsony társadalmi presztízsét is[9].
LEHET-E JAVÍTANI A KISZOLGÁLTATOTTSÁGON?
A Spiller Mariann által vezetett szolgálat nem csak díjmentes közvetítéssel foglalkozik, hanem OKJ-s képzéseket is szervez a vállalkozó. Portfóliójukban a bébiszitter és idősgondozó képzéstől a házvezetőnő, dajka, sőt családi napközi vezetői képzés is szerepel. Itt nem csak szakmai, beilleszkedési ismereteket, de az elvárható munkaügyi munkakörülményekbeli normákat is megbeszélik. Honlapjukon is megtalálható számos gyakorlati tanács.[10]
A JÓL-LÉT Alapítvány oldaláról Kánya Kinga arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a „szektorban” másképp működnek a klasszikus munkaközvetítői szolgáltatások. Ez csak egy átmeneti lehetőség a sokféle atipikus munkaválaszték között. Fel kell hívni a figyelmet a kockázati tényezőkre is. Mivel a megrendelő háztartásról, mint munkáltatóról a közvetítők igen korlátozottan tudnak referenciát szerezni, így csak nagy körültekintéssel tudná javasolni ügyfeleinek az ilyen munkát.
Bár már 2010 óta létezik az adórendszeren kívüli háztartási munka[11] jogintézménye, de ez semmilyen jogvédelemmel nem jár. A szolgáltatásnyújtó fizetése nem adóköteles, s nem keletkezik utána sem egészség, sem nyugdíjbiztosítási jogosultság. A „munkáltató” azaz a háztartás köteles a foglalkoztatást előre, 1.000 Ft/hó regisztrációs díj megfizetése mellett a NAV-nak elektronikus vagy telefonos úton bejelenteni. A regisztráció elmulasztása szankciókat vonhat maga után: ha a hatóságok tudomására jut a munkavégzés, akkor a munkáltatónak visszamenőleg meg kell fizetnie a teljes foglalkoztatás költségeit, és maximum 100.000 forint bírság is kiszabható rá. Ez megelőzhető a bejelentéssel[12]
Lechnerné Vadász Judit hozzászóló (foglalkoztatási és rehabilitációs szakértő) közreadott egy módszertani útmutatót[13], amely segíthet eligazodni az egészségügyi és társadalombiztosítási ellátások körében. Jogszabályi elemzéssel segít választani az alkalmi munkavállaló, vagy adómentes háztartási munka kérdésében. Az időszakonkénti háztartási munka végzéshez nagyobb biztonságot ad az alkalmi munkavállalás (egyszerűsített foglalkoztatási forma), hiszen az nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra is biztosít jogosultságot. Azonban magasabb az adó vonzata is.
A HÁZTARTÁS KOCKÁZATA
A megrendelő családok nem a feketén dolgoztatást hanem a személy kiválasztását tekintik kockázatnak – jelzi Spiller. Ők e kockázat csökkentését az általuk képzett munkatárs közvetítésében és megbízható márka névben látják. Ugyanakkor a moderátor Farkas Xénia felvetette, hogy egy másik bébiszitter közvetítő iroda már a XXI. századi „megosztáson alapuló, közösségi szolgáltatás” (sharing economy) rendszerében az interneten szabad hozzáférésű értékelő rendszert működtet, az Uber taxi és hasonló cégek mintájára. Kánya Kinga szerint ez jól tematizált kérdéssor és kellő nyilvánosság biztosítása mellett jó iránytű lehet. El kell választani a bilaterális, azaz megrendelő és szolgáltató közvetlen kapcsolata melletti, és a közvetítő közbeiktatásával működő rendszereket – hangsúlyozta Kelemen Melinda. A bilaterális rendszerek egyenlőre jelentős túlsúlyban vannak, s itt bizony a személyes bizalom az elsődleges. Sőt a „közvetítő” vagy ajánló esetében is inkább az ismerős szomszéd, rokon a mérvadó. A szektor piaci fejlődésével azonban valóban előtérbe kerül az idegen, internetes, közösségi oldalas ajánló és ekkor erőteljesebb igény lesz a minőségi garanciák standardizálására is.
HOL ÉRDEMES AZ ÁLLAMNAK BEAVATKOZNI?
Az Európai Unió szintjén van törekvés arra, hogy e szektor láthatóbb legyen. Spanyolországban szakszervezete is a háztartási alkalmazottaknak. Kelemen Melinda tanulmányából idézve említi a Belga és Francia példákat[14]. Mindkét esetben munkaerő-piaci eszközként, a munkanélküliség csökkentésének segítésére, a legális munkalehetőségek növelésére működtetnek ilyen rendszereket. A háztartásnak adott utalvány és adó kedvezmény segíti a legális munkavállalást, de az egyik francia megoldás a kaffetéria rendszerre hasonlít, ahol a vállalatoknak jelentős adókedvezményt nyújt, ha ilyen előre finanszírozott utalványt nyújtanak a dolgozóiknak. A munkavállalók mindegyike 1830 euró értékű utalványban részesülhet évente. A két országban 50 és 100 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, a németországbeli „minijobber” rendszerben 2012 júniusában mintegy 244 ezer fő dolgozott magánháztartásokban. E programok Igen jelentős költség vonzatúak, s a magasabb munkanélküliség, a segélyek elkerülésére működtetik.
A munkaviszony szigorúbb szabályozása azonban külföldön sincs példa. A magyarországi erősebb állami beavatkozás szükségességét a meghívottak csak igen korlátozottan tudták elgondolni. A munkáltatói kötelezettségek ellenőrzésének szigorítása jó lenne, de az éppen a munka elrejtése felé terelné a háztartást. A külföldi példákból kiindulva a háztartási utalvány rendszer, illetve a vállalati adókedvezményes cafeteria rendszerbe beépítés bizonyára Magyarországon is növelné a legálisan foglalkoztatottak számát, jó alternatíva lehetne a közmunkával szemben. Javítani kellene a mind az egyszerűsített foglalkoztatás, mind a adórendszeren kívüli háztartási munka „menedzselésén” azaz reklámozásán, szakmai támogatásán, hiszen hiába az adókedvezmény, ha az információ nem jut el a potenciális felhasználókhoz. Végül pedig elengedhetetlen lenne a társadalmi megítélés formálása is: egyrészt a hagyományosan „női feladatoknak” tekintett munkák képének átalakítása férfi és női feladatokká, másrészt a szükséges lenne ezen háztartási munkák értékének elismerése és hangsúlyozása is.
Budapest, 2016. április 11.
Kulinyi Márton
Munka Világa műhelyvezető
[2] Strasbourg, 18. 4. 2012, SWD(2012) 95 final (4. oldal) COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT on exploiting the employment potential of the personal and household services
[3] KSH Statisztikai Tükör 2016. április „A nem fizetett háztartási munkaidő és megoszlása a 15-84 éves lakosság körében” táblázat alapján. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/haztszatellit.pdf
[4] Kalkulált összeg a KSH Statisztikai Tükör 2016. április adatai alapján.
[5] Figyelő, 2009. 02. 22. htt p://fn.hir24.hu/karrier/2009/02/20/mar_nem_luxus_bejarono
[6] Kelemen Melinda: „A háztartási alkalmazottak foglalkoztatásának kérdései Magyarországon - a láthatatlan munkaerő” Esély 2013/3 http://www.esely.org/kiadvanyok/2013_3/kelemen.pdf
[7] Magyar idők 2016. 04.12, NAV-ra hivatkozó híre.
[8] http://uvegplafon.blog.hu/
[9] Kány Kinga: „A MAGÁNÉLET IS MUNKA (ÉS FORDÍTVA)” http://uvegplafon.blog.hu/2016/04/15/a_maganelet_is_munka_es_forditva
[10] http://micimacko.net/oktatas/gyakori-kerdesek.html
[11] 2010. évi XC törvény az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények
[12] http://adozona.hu/altalanos/Bejaronot_bebiszittert_hazitanitot_kerteszt_HL1KQG
[13] http://eselylabor.hu/partnerek-munkai/item/adomentes-haztartasi-munkaban-vagy-alkalmi-munkaban
[14] Kelemen Melinda: „A háztartási alkalmazottak foglalkoztatásának kérdései Magyarországon - a láthatatlan munkaerő” Esély 2013/3
